Először is azzal kezdeném, hogy utálom a mai, internetes, kommunikáció mentes világot!
Borzasztó érzés azt megtapasztalni, hogy mekkora különbségek vannak gyerekek között, és mivé lesz a kultúra!
Csak egy példa:
Adott két egykorú kisfiú -tízévesek-, egyik Pitt, őt anyukája egyedül neveli, nincs se számítógép, sem internet, a másik Patt, anyuka + élettárs neveli, állandóan interneten, fészbukon lóg.
Pitt nem értesül arról, hogy nem lesz fociedzés, mert az edzőbácsi fb-re írta ki, és őt semmilyen más módon nem értesítette erről (sms, telefon, személyesen). Patt pedig nyugodtan üldögél és játszik otthon, fb-zik, stb. órákon keresztül. És igen, ő olvasta a csoportba, hogy elmarad az edzés, de hát nem kell szólni Pitt-nek, minek is?
Mivel a munkám során sok szülővel, gyerekkel találkozom, akik a nyárra feladott kötelező olvasmányokat keresik, örömmel töltött el, hogy részt vehetek ebben a "neves körforgásban", ahol legalább mi, molyok megreformáljuk magunknak a kötelező olvasmányokat.
A mai gyerekeket már az elrettenti, hogy KÖTELEZŐ, tehát muszáj elolvasni. Pedig a tanítók úgy veszem észre igyekeznek olyan könyveket keresni, ami nem elveszi a gyerekek kedvét az olvasástól, hanem inkább meghozza.
Egy kis ízelítő, milyen könyveket keresnek a környékünkön kötelező nyári olvasmánynak:
Szóval, ilyen világ vesz körül Bennünket, és ezért gondoltam, hogy egy olyan mesekönyvet ajánlanék kötelező olvasmánynak, ami tanít is!
A fenti példában nem véletlenül vettem Pitt és Patt, a két bohóckölyök nevét kölcsön, mivel e kis könyvecskében is az övéké, valamint Dinóé és Dóróé, a két pompás oroszláné a főszerep.
És a szófajoké!
A mai világban a gyerekek nem akarnak tanulni, nagyon nehéz őket rávenni arra, hogy miért jó az, hogy tudunk olvasni, miért kell helyesen megtanulni írni és hogyan is kelle(ene) szépen, helyesen beszélni.
Varga Katalin könyve úgy tanít, hogy közben Pitt és Patt, valamint az oroszlánok és Bergengócia birodalmába kalauzol el Bennünket és a gyerekeket.
A könyvben található rajzok is segítenek abban, hogy a kis lurkók kifejezhessék magunkat, elmondják, mit látnak a képeken.
A Szerkentyű szigetre megérkezve sok-sok furcsasággal találják szembe magukat a hajótöröttek. Egy kenguruval, aki a postás, Fúrfarag mesterrel, akié a sziget, és aki robotokat gyárt.
A könyv olvasása közben megtanulhatják a gyerekek, hogy vannak olyan dolgok, amiknek a neve nem csak név, hanem egy ige is, például: vár, dob, fog, nyúl.
Könnyebben elsajátíthatják a fogalmak meghatározásait is, hiszen rengeteg példát használ a könyv.
Nem csak az igéket, hanem a felszólítást is egy kedves versen keresztül tanítja:
"Állj! Kenj! Adj! - írod. S látható?
Látható, de nem hallható"
Az Idők házában a varázsgomb megmutatja a Volt-Van-Lesz eseményeit, amit szintén a történetben szereplők múlt-jelen-jövő eseményeivel szemlélteti a bohóckölyköknek.
Palinta szigetére átutazva megismerjük a közneveket, és a főneveket és a tulajdonneveket.
A képekkel illusztrált könyvben nagyon jól meg lehet különböztetni, hogy a kislány köznév, a Penna kisasszony pedig a kislány tulajdonneve.
Megismerteti a gyerekekkel a különböző ragokat, és azok közötti különbségeket rajzos formában (házban, házon, háznál, házból, stb.).
Klotild, a robotkecske kockás és csíkos pulóvereket köt a madaraknak, és megkülönbözteti a -j, illetve -ly betűs madárkákat (harkály, héja). Ez is elég sok gondot szokott okozni a gyerekeknek, de vicces formában megtanulva talán könnyebben elsajátítható.
És így tovább! Megtanítja a gyerekekkel a mellékneveket, a helyragokat, a köszönéseket, az ellentétes jelentésű szavakat, és még sorolhatnám!
Tudom, tudom, nagyon tanulás-szagú ez a könyv, de higgyétek el, érdemes a gyerkőc kezébe adni!
Egyrészt: kiderül, hogyan olvas hangosan (pontosan), mennyire érti a történetet (hiszen közben feladatokat kell megoldani) és sokkal jobban megragadnak a mese által tanított dolgok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése