Első körben a borítója tetszett meg, majd az idézet az elején:
"Te vagy az én fényem, én a te árnyékod.
Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül."
Bevallom őszintén, nagyon tetszett nekem, ahogy az elején a két főhős közelít egymáshoz.
Az egykori divatos udvarlás megszokott formáit olvashatjuk a könyvben, és közben reménykedünk, hogy egy szép, tiszta szerelmi történet kibontakozásnak lehetünk tanúi.
Meglepő módon a lány baráti társasága és családja is egyből elfogadja a férfit, szinte idegen tőlem az, hogy valakit ennyire megkedveljenek már az első találkozás alkalmával.
És az, hogy mennyire figyelmes ez a Hannes!
Mindenkit levesz a lábáról, nem csak Judith-ot, mindenkinek csak pozitív véleménye van róla, és sugárzik róla, hogy mennyire odavan a lányért.
Egy meglepetés vakációzás alkalmával, amit persze, hogy Hannes, a tökéletes szervezett a szerelmesek városába - Velencébe -, Judith úgy dönt elég volt, befejezi a viszonyt a férfival.
Ez a fojtogató szerelem azonban nemcsak az én idegeimre kezdett menni, hanem Judith-éra is.
Besokallt, amit megértek, hiszen nincs a földön még egy ilyen fickó. Aki ennyire tökéletes legyen, akit mindenki megkedvel, aki rajong egy nőért.
Eleinte nem tudtam eldönteni, hogy Judith csak képzelődik és vele együtt nekem is üldözési mániám lett.Küzdött Hannes démonjával, de annyira besokallt, hogy a pszichiátrián kötött ki.Persze, igen, a férfi oda is "követte", hiszen ő a tökéletes férfi Judith számára, neki mindenhol ott kell lennie, segítenie kell.
A regényben nagyon sokat nem tudunk meg Hannesról, csak annyit, hogy gyógyszertárakat tervez, de valahogy olyan érzésem volt közben, hogy már ez is kamu a részéről, nincs is semmi munkája.Persze, Judith családjának is segít, a fotós testvérnek munkát ad, jelezvén azt, hogy ő már a családhoz tartozik, Judith-nak kutya kötelessége vele maradni!
De aztán történt valami.
Alkalmazottja, Bianca és annak barátja segítségével érdekes dolgokra derült fény. És Judith kezdett tisztán, világosan látni.
Hannes titkokat rejtegetett, amire Judith nem számított, de ez csak megerősítette abban, hogy nem ő bolondult meg, hanem vele járatták a bolondját!
A váratlan fordulatnak köszönhetően a regény meglepetést tartogatott a végére, aminek őszintén örültem.Mint ahogy annak is, hogy a végével én is megszabadultam a "pszichoterror" alól.
Összességében jó kis olvasmány volt, bár nem az én idegeimre tervezték.
Az író további művei:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése